Tegnap ilyen borús volt az út. Szerencsére, mert így is félájult voltam: előtte két napon át jócskán túlbecsültem az erőmet… 🙁 Fáj a lábam, jobban kell figyelnem magamra…
Ez a város, Santo Domingo de la Calzada nagyon szeret minket. 🙂 Kedvesség, figyelem… jó a test és a lélek elanyátlanodására. Ezen a kolostori szálláson alszom, nagyon romantikus, és kevésbé komfortos körülmények között… ez az ebédlő. 🙂
Ellensúlyként pedig két köztéri szobor a városból: két kortárs zarándok-ábrázolás. :))