Az első két képhez, Annuci, annyit, hogy a Camino jelképe minden mással összehozható, vagy, úgy is mondhatnánk, az út mindenkié. 🙂
Végre megint kint vagyunk a városból, itt mások a színek, az illatok is. Holnap jönnek a hegyek. A lábam fáj, azt hiszem, ez már végig így lesz, és csak otthon fog rendesen elmúlni. De gyógyszerrel vihető, és remélem, ezt a pár napot már kibírjuk… 🙂