Ma átléptem az utolsó 100 km határát. És mivel ez az a táv, amire Santiagóban már kiadják a zarándoklat igazolását, hát az út NAGYON zsúfolt lett hirtelen. Ezzel együtt a kagylóbiznisz is értékelhetőlen fellendült. 🙂
Portomarinban vagyok, a város egy szép tó partján fekszik, és csak kicsit rontja a hangulatot, ha megtudjuk, hogy a 60-as években hozták létre a tavat víztározónak, és az eredeti falu az alján fekszik. A víz alatt. 🙁