Borús nap, könnyű séta. 🙂
Zab-és búzaföldek között. Megtanultam, milyen is az, ha “zizegő, szép zabkéve-hajadról nem álmodom többé már soha”.
Délutántól pedig Los Arcos: az utolsó két kép az itteni templom kerengője.
A legjobb az, hogy az út tényleg a küszöbről indul: két lépés a templom, az is az úton van, és az iskola is, ahol zarándokszállást találtam. Minden reggel így van: felkelek, kilépek a kapun és már indulnak is a kilométerek, útszakaszok, falvak, mezők. Illetve én indulok. :))