Út ez is, szeretek ilyeneken menni. Csak most más a tempó. 🙂
A nap felét ma is Burgosz tette ki, ezúttal az elhagyása. De ez most nem volt rémes, a város a szebbik oldalát mutatta.
Hornillosig jutottam, vagyis megvolt első találkozásom a Mesetával. Ez az út újabb nehézsége: egy szinte teljesen árnyéktalan fennsík, csupa búzatábla meg kő, 8-10 km-enként egy-egy falu.
Kicsit olyan érzés, mintha mesében járnék: elindulok, viszem a hamuban sült pogácsát, felveszem a vasbocskort, kezemben ugyan nem ostor van, hanem túrabot, de az ugyanolyan varázstárgy, csak mai formában. 🙂
Aztán átmegyek az üveghegyen, megjárom a sűrű, sötét erdőt, most épp a sivatagot, néhol szállást kérek éjszakára….
Remélem, legyőzöm a sárkányomat is. :))