Ma Frómistáig jutottam.
A menetelés újra élvezetes, nagyon boldog voltam vele egész délelőtt. 🙂 Igaz, a sportcipőben töltött két nap egy rakás vízhólyagot eredményezett, de ez mégis jobban kezelhető, mint a lábfájás… meg változatosabb is. 🙂
Az első képen egy kagylós emlékművön átsütő nap látható. Az út ma a legklasszikusabb arcát mutatta: olyan volt, mint az útikönyvek elején szokott lenni. 🙂 A harmadik kép pedig egy nagytotál a kasztíliai égboltról, ilyen volt egész nap, rezzenetlen kék.