Furcsán eltolódott napok…
Hajnalban (NEKEM hajnalban, mert én itt szinte az utolsók között vagyok a magam fél hetes indulásával) reggeli, kilencre ma már 10 km volt mögöttem. Persze, hogy éhes lettem: tortilla és narancs a kilenc órás “ebéd” – életemben ennyi krumplis rántottát nem ettem, mint itt. 🙂
Kb. délre megvolt az út második 10 km-e is, és hát tíz órától azért rekkent a hőség. Szóval bevonszolódtam Castrojerizbe (a templom faláról a koponya) , és egy nagyon kedves szálláson lecuccoltam. Fürdés, nyújtás – továbbra is mint a kisangyal 🙂 -, szieszta. És kb. négykor vacsora. Tízkor meg szundi lesz.
A lábam fáj, de végre lecseréltem a bakancsot a futócipőre, és így sokkal könnyebb. Köszi, Anna, hogy segítettél eldönteni, hogy mégis ezt hozzam magammal! :)))
És egy titkos kép a hálóteremről, csak mert ez az egyik leghangulatosabb. 🙂