Tegnap reggel jött szembe velem ez a bölcsesség. (Itt a bár inkább kis büfét jelent, kávét, sütit, rántottát, gyümölcslevet szoktunk ott venni a menetelés alatt.) Ma persze áldozatul is estem neki, mert addig-addig válogattam a bárok között, míg vége nem lett a városnak. És mivel lusta voltam visszamenni, éhesen baktattam tovább. Ennyit a nagy gondolkodókról…
Aztán láthatók még azok a furi házak, amiket agyagból és szalmából építenek. Nem is ez a fura benne, hanem hogy idővel egyszerűen hagyják őket szétmállani, akár a falu közepén is. Tegnap egyébként én is ilyen házban aludtam, csak jobb allapotúban. Az utolsó kép pedig a naplemente, mert állítólag Bercianosban van a világ legszebb naplementéje, amit együtt tekintettünk meg. 🙂 🙂